A tartásról

Tartáson az emberi test tartó-és mozgatóapparátusa által fenntartott helyzetét értjük.
A testtartás és gravitáció kölcsönhatása egyénenként különböző, a testtartás kifejezi az egyéniséget, a fizikális és mentális létezést.
Testtartásunkon keresztül a világhoz való hozzáállásunkat is képviseljük.
Valójában, állandóan alakulva, megújulva küzdünk azért, hogy akár kapott, akár megszerzett képességeink velünk, azaz birtokunkban maradjanak.
 
A testtudat
A testtudat feltétele a saját test tér, idő és feszültségi állapotának nyugalmi helyzetben és mozgás közben való érzékelése.
Mindezt: az izmokban, – inakban, – szalagokban, – izületekben, – egyensúlyi szervben található érzékelő készülékek hangolják össze, az izmok feszültségi állapotát és a testrészek térbeli helyzetét figyelembe véve.
A test megismerésével az a cél, hogy a tanuló/gyakorló tudatossá tegye saját testének megfigyelését.
 
A gerinc anatómiája és funkciói
A gerinc az emberi test tengelyszervének tekinthető, mely részt vesz a testtartás kialakításában, így egyben biztosítja a törzs mozgáslehetőségeit, de stabilizáló szerepe is fontos. Statikai feladata a testet érő fizikai erőbehatások tompítása, a teherviselés, a gerincvelő védelme, valamint a belső szervek támasztása. Mivel része a mellkas csontos vázának, a vállövön, illetve a medencén keresztül összeköttetést teremt a felső és az alsó végtagok között. Egyben stabil alapul szolgál a rajta, vagy hozzá kapcsolódó csontos képletekről eredő és tapadó szalagoknak, izmoknak.
 
A gerinc struktúrája
A gerincet 33-35 csigolya (vertebrae) és a közöttük lévő 23 porckorong (disci intervertebrales) alkotja.
A gerinc 5 szakaszra bontható, mégpedig:
– nyaki- háti – ágyéki – keresztcsonti és – farkcsonti szakaszra, mely szakaszok csigolya szerkezete ugyan bizonyos jellegzetes eltéréseket mutatva megadja az egyes szakaszok eltérő funkciós magyarázatát, mégis azt mondjuk, hogy alapjaiban azonos szerkezetűek, így természetesen alapfunkciójuk is azonos ezeknek a gerincet alkotó csigolyáknak.
 
A gerinc görbületei
Az egészséges gerinc a frontalis síkban függőleges, sagittalis síkban pedig jellegzetes görbületeket mutat az egyes gerincszakaszoknak megfelelően, mely görbületek harmonikusan íveltek.
Gerincünk, az egymással ellentétes görbületek hatására kétszeres „S” alakú íveltséget mutat, melynek jelentősége az optimális teherviselési funkciók megteremtésében fontos.
Az élettani görbületek nagyobb ellenálló képességet tudnak biztosítani az ütődések és rázkódások okozta károsodások ellen és segítik a rugalmas fékezést is, valamint a hajlító erőkkel szembeni védekezés hatékony eszközei.
 
A testtartás fogalma
A testtartás – az egyes testrészek egymáshoz való viszonya – dinamikus egyensúlyi állapotnak tekinthető, melyet a testtartásért felelős izmok és inak (mint dinamikus struktúrák), szalagok, fasciák, csontok, izületek (mint passzív elemek), továbbá az idegrendszer (mint az előzőek összehangolója), állandó és sokirányú tevékenysége tart fenn.
Az emberi testtartás statikai és dinamikai funkciók összessége, melyek együtt működnek és egymásra hatnak, azaz egymást kölcsönösen befolyásolják.
A testtartás érzékeléséhez, majd tudatosulásához és későbbi ellenőrzéséhez az érzékszervek hozzájárulása is szükséges, hiszen a szem, a belső fül és az egyensúlyozó szerv a korrekció lehetőségeit biztosítják.
A testtartás korrekt érzékelésének egyik feltétele, hogy a test minden izülete teljes értékűen és szabadon mozoghasson, mert bármely izület mozgásbeszűkülése negatív hatással lehet a testtartásra.
A helyes testtartást az élettani gerincgörbületek harmonikus kombinációja, valamint ennek az akaratlagos beállítási és szükség esetén korrigálási képessége jellemzi. Ennek természetes feltétele a gerinc normális anatómiai adottsága és a testtartás dinamikus elemeinek (izomzat) funkcionális hatékonysága.
A helyes testtartást az egyensúly megtartásához szükséges minimális izomerő- és felhasználás jellemzi, amely minden más testtartáshoz viszonyítva ergonómiailag a leggazdaságosabb formát jelenti.

„A jó testtartást a helyes egyensúly jellemzi.” /Seyffarth/
 
A tartási reflexek tudatunktól függetlenül gondoskodnak a megfelelő izomcsoportok aktív működéséről. A látszólag mozdulatlan állás is folyamatos és dinamikus egyensúlyozó mozgások által valósul meg, a súlypont vándorlásával.
 
A testtartást természetesen a légzéstechnika is befolyásolja. A légzőmozgások és a gerincmozgások mechanizmusa szoros összefüggésben áll egymással, hiszen a gerinc mozgatásában részt vevő izmok hatással vannak a légzésre is, ebből következően pedig a helyes légzéstechnika így kedvező hatással van természetesen a testtartásra.
A légző izmok működése és a légzésmechanika összefügg a testtartással, hiszen a ritmusos be- és kilégzés eredményeként a mellkas rugalmas alakváltozása következik be. A belégzés aktív folyamat, melynek során aktív izommunka történik, míg a kilégzés passzív folyamata szinte magától zajló, élettani folyamat. A légző mozgás folyamatos edzése hozzájárul a mellkas rugalmasságának megőrzéséhez, így az visszahatva a háti gerincszakasz állapotát is kedvezően befolyásolja.
 
A gerinc élettani görbületei a rugalmas erőátvitel érdekében jönnek létre a mozgásfejlődés során. Ha a görbületek fokozódnak, a gerinc izmainak és egyéb lágy részeinek nagyobb teherkar ellenében kell dolgozniuk, tehát nagyobb erőt kell kifejteniük. Ha a görbületek elsimulnak, a gerinc rugalmatlanná válik, a gerincet mozgató izmok lefutása megváltozik és ezáltal inaktívvá, gyengévé válnak. Mindezek az említett képletek túlterheléséhez vezetnek.
Tehát a testtartásért felelős izomcsoportok között harmonikus egyensúlynak kell fennállnia. Az egymással ellentétesen működő izmok kellő együttműködése szükséges ahhoz, hogy az izületek stabilitása a középhelyzetben és mozgása az élettani mozgáspálya teljes ívén létrejöhessen. Amennyiben az izomegyensúly felbomlik, az izületek terhelése egyenetlenné válik és ez a későbbiekben a gerincen kívül az alsó végtagok izületeiben is porckopáshoz vezet. Az izomegyensúly felbomlását okozhatja a mozgásszegény életmód, az egyoldalú statikus vagy dinamikus terhelés, a fáradtság és a fájdalom.
 
Az ágyéki gerinc
Az ágyéki gerincszakasz megtartja és továbbítja a törzs és a felső végtagok súlyát az alsó végtagok felé. A lumbalis gerincszakasz a test egyik legjobban igénybe vett területe, melyre torsios és nyíró erők, valamint hajlításos és compressios erők hatnak.
 
A láb felépítése és feladatai
A láb feladata a test súlyának állás és járás közbeni viselése, a talajhoz való alkalmazkodás biztosítása, valamint fontos szerepet játszik a testtartás és az egyensúlyozás mechanizmusában is.
Az egészséges láb, álló helyzetben három ponton támaszkodik a talajra.
A felülről ható nyomóerő a támaszkodási pontok között terhelési sugarakat, íveket hoz létre, mely ívek alkotják a lábboltozatokat.
A láb boltozatos szerkezetének jelentősége abban áll, hogy egyrészt rugalmas ellenállást biztosítson a járással kapcsolatos ütődésekkel és rázkódásokkal szemben, így segítve az egyenletes járást, másrészt hogy kedvező feltételeket biztosítson a teherviseléshez és egyensúlyozáshoz.
Álló helyzetben az aktív testtartás folyamatosan működő, finom egyensúlyozó mozgások révén valósul meg, melynek kialakításában reflextevékenység segítségével, a talp bőrén található idegvégződéseken keresztül a lábizomzat aktív tevékenysége is fontos szereppel bír.
Hasonló mechanizmus érvényesül a természetes egyenetlenségű talajon való mezítlábas járáskor is, amikor is az izomzat igyekszik a lábat a felületi viszonyokhoz alkalmazkodóbbá tenni és közben részt venni az egyensúly biztosításában is.
A láb terhelése során a boltozatos szerkezet passzív tartó elemeinek ellenálló képessége korlátozott, a szalagrendszer rugalmasságának és nyújthatóságának határán túl a lábboltozatok további sorsa nagyrészt az izomzat edzettségétől, valamint teljesítőképességétől függ.
Mivel a láb a függőleges testtartás alapja, ami viszonylag kis felülettel nagy tömeget támaszt alá, a strukturálisan legnagyobb stabilitást a belső talpszélek közötti 5-10 cm-es távolságban határozzuk meg. Ez a távolság és a párhuzamos lábtartás stimulálja a talpi izmok stabilizáló funkcióját.